Az áldott fény tódul be hozzám,
megtelik szobám
a ragyogás ízével s a hajnal rítus táncával,
az éledés doboló ritmus nászával.
Távoli madarak éneke ad édes zsongást,
míg ébredés oszlat kábult zsibongást.
Valahol egy gerle apró tipegéssel, turbékolva bókol.
Önfeledten nézi,apró virág kehely trónról,
az ott felejtett féreg lárva,
nagy szemeit nagyobbra tárva.
Az égen úszó tavaszi felhő,
alakja, mint mesebeli sellő,
pár csepp mosolyt könnyez.
majd eltűnik, hisz már könnyebb.


Azt hiszem, valami beszállt az ablakon.
Borotvám letéve, a tükör előtt hallgatok,
arcomon mosoly s nem borostás
vendégem jött, s ez a boldogság.