Kitakarózik felhőiből az álmos hajnal,
még hunyorogva kacsingat a Nappal,
ásít a mozdulatlan , végtelen térség
s hömpölyög a létre , mint éltető szépség.
Haragos álmát felejti a tenger,
nem morajlik, fodroz csendben.
Pajkos kis csillogások kergetik egymást,
ahogy a múló idő tette a tegnappal s az elszállt

szárnyaló, csicsergő madárka
édes és csengő lárma
dalol a lég
hozzád bújnék
mint nád a nádhoz
szél támadáskor.
Hajolnék szavadra
s tapadnék ajkadra,
mindent feledve,
boldogan, szeretve.