Nézd a nap tündöklő fényét,
hogy borítja el a kék eget,
miként varázsolja szebbé
Neked az életet!

Nézd mindig a jót, s csak a szépet
s ne a rossz emlékeket!
Perceid, óráid, napjaid
ilyenre ne vesztegesd!

Nézd, a boldogság ott lebeg előtted,
bár végtelennek tűnhet,
mégis ragadd meg, szorítsd erősen,
s szebb lesz majd életed!

Tanulj meg tőle újra mosolyogni,
a világgal többé ne légy haragban!
Tanulj meg félni, sírni ha kell,
hinni s bízni önmagadban!

S ha egyszer valaki megkérdezi Tőled:
- Mondd el nekem, mit tettél és hogyan?
Te mondd el neki, mondd el bátran:
- Nem tettem semmit, csak ember maradtam!