Mosolyog a nap.
Utcánkban több koldus dülöngélve ballag.
Az árok peremén lila orgonák nyílnak,
Mankójával bajlódó mozgássérült könnyezve dől egy ócska kapunak.

Kopottak mind. Munkahelyük nincsen.
Nézik, hogy vigyorog a napsugár a háztetőkön, - derűsen!
Friss fűillat leng a levegőben,
Csikkeket szednek fel a földről, s szívják elmenőben.

A felhőtlen kék égen madarak szállnak.
Seprűvel kerget egy inasfiút mestere, neki a világnak!
A fiú sírva fut fel egy előtte magasodó hegyre,
Nem ő követett el bűnt, mégis; ő lett megbüntetve!

Ez a mai világ. Ilyen az Élet.
Csak a természeti képek vidámak, élénkek!
Az emberek szomorúak, egymástól is félnek,
Nincs már hely szívükben a szelíd emberségnek!