Ha szomorú nem voltál még sohasem,
nem tudhatod, milyen a nagy boldogság,
mit érez az, kinek szívén ború rág,
s elkerüli jókedv, derü, szerelem.

Mindig odalenn, arra vitt kerekem,
nem érintett soha harmatos virág,
rég volt, elfeledtem, mit ád a világ:
szivárvány színeit fogta két kezem.

Szabadság kell nekem béke-szigeten,
hív barátok édeni álom-ligeten,
hová száműztem magam, ezt óhajtottam,

Földről el, hívogat milliárdnyi hely,
de hiába vártam sok évet - röhej -
senki sem jött el, itt maradtam magam.