Hideg tavaszi szél didergeti hátam.
Aranylik a kék ég vidám napsugárban.
A fák lombkoronáin az apró levelek,
Boldogan mosolyogva, hintázva lengenek.

Arcomon derű, szívemben bánat.
Mintha nem is lenne gondom, bámulom a tájat!
Szívemben hordozom sorsom metszett szárnyát,
Egy rólam szóló JELENTÉS, hazug, koholt árnyát!