Sóvárgás
Te elmentél, de illatod itt mardt,
a kezemre, ajkamra, a testemre tapadt.
Harapásaid nyomát bőrömön viselem,
ékes bizonyságul, hogy elbántál velem.
Lelkemben remeg az időbe fúlt vágy,
tested nyomán kietlen, üres csak az ágy.
Képek gyötörnek, az idő oly lassan pereg,
Magamra hagytál hát, a fene egye meg!
Kósza nimfaként illantál el innen,
Színevesztett lett nélküled itt minden.
Fülembe cseng még gyönyörű sóhajod,
Csönben dohogok: \'Lesz még ebből bajod!\'
Táguljatok tőlem kishitű sirámok!
Magam előtt csupán egy kék szempárt látok.
Angyali arcot és formás kebleket,
Ha nem leszel az enyém, rögtön meggebedek.
a kezemre, ajkamra, a testemre tapadt.
Harapásaid nyomát bőrömön viselem,
ékes bizonyságul, hogy elbántál velem.
Lelkemben remeg az időbe fúlt vágy,
tested nyomán kietlen, üres csak az ágy.
Képek gyötörnek, az idő oly lassan pereg,
Magamra hagytál hát, a fene egye meg!
Kósza nimfaként illantál el innen,
Színevesztett lett nélküled itt minden.
Fülembe cseng még gyönyörű sóhajod,
Csönben dohogok: \'Lesz még ebből bajod!\'
Táguljatok tőlem kishitű sirámok!
Magam előtt csupán egy kék szempárt látok.
Angyali arcot és formás kebleket,
Ha nem leszel az enyém, rögtön meggebedek.