Elfogyott csipetnyi
pogácsám is;
Utolsó csepp vizem,
anyám korsójából.
Vissza sem mehetek -
köddé vált az út:
hazaváró jelek
elszórt morzsájából.

Leállt az idő:
szárnyai fáradtak.
Varázsütésre
eltűnt az emlék.
Őseim számolom
örökölt tárgyakban -
Szobám polcain
porfogó kellék.
Csorba-szájú csuprok,
máznélküli kannák,
üres-hasú szilkék
múltam, hogy tagadják!

Elégett a gyepű,
csend őrzi a nótát,
zárt tokú hegedű
szakadó vonóját.
Varjú ül a pincém
tetejében s károg.
Kiapadt hordóban
borkő nő a nyáron.

Elfogyott minden,
mi haza vezetne.
Nincs már atyámfia,
ki engem szeretne.