Ó Te kedves, vágykeltő dús,
Kinek farán reng a hús,
Görögdinnye domborulat
Mitől szoknya messzi dagad.
Örömmel szoktam megszemlélni,
Éhes szemem rajta legeltetni
Két kezemmel vetkőztetni
Simogatni, szeretnélek!
Ha hozzá karcsú a derék!
Kerek hasad, alul bozóttal
Pikáns, fanyar illattal,
Rögtön nem gondolok másra,
Csak egy jó dugásra!
Ilyenkor az se lep meg,
Ha a szép dagadó keblek
Fokozzák bennem a vágyat.
Rögtön keresném az ágyat!
Vagy egy nyugodt helyet
Ahol ruhád gyorsan levedd
Tiéd minden imádat!
Add hamar a punádat!
Hasad alját simogassam
Élvezettel, szépen, lassan
Bozontodba belé túrjak.
Füledbe szerelmet súgjak.
Puncikádba belé bújjak.
Vívjunk kapudöngető ostromot,
Míg belé nem remeg a farod!
Ha farod nagy, és a melled
De van alatta, érző szíved.
Sánta lábam, ha elnézed nekem
És láthatlak azért, néha meztelen,
Nőt nem szerettek soha jobban nálad!
Ha enyém is lehetne az ágyad!