Zúg a fülébe, ítélet harangja
Akkor is, ha csak ő hallja!
Mindenhonnan rámered
Kínzója, a lelki ismeret.
Meg nem gondolta volna,
Egyszer ez, lesz a sorsa
Tépett idege, helyet nem lel
Ajtó mögött, gyilkost képzel!
Félszét szolga nem érti,
Magas a gyilkos logika néki.
Tettének súlya egyre nyomja.
Néki járna, az, az akasztófa!
Nyomja, kínozza, gyötri,
Nem hagy nyugalmat neki
Azt, napot nem felejti,
Saját tettét, egyre rettegi!
Elűzné hát, az idegent
Békét lelne, ide bent!
Szeme zavaros, arca ráng,
Fél egyszer a bumeráng,
Egyszer, fejére visszaüt.
Gyilkost keres mindenütt!
Jogát a nép visszaveszi,
Akkor vége lesz neki!