Milyen megtört most a szívem!
Régen járt már Margó itten!
Azóta is egyre várom,
Úgy látszik, hogy ma se látom!

Édesanyám levest főzött,
Serpenyőben halat sütött!
S míg a fazék nem rotyogott,
Néhány krumplit meghámozott.

Asztalt pontban terítettem,
Szép tányérral díszítettem.
Evőeszköz, tiszta pohár
Mind előjött, hogy majd kínál!

A halat s a gyümölcslevest
Kóstolja majd nagy örömest!
Kezem apró csészékbe
Kávét töltött volna délbe.

Kortyolgatni az ebédre,
Aromát hintve a vidám,
Jókedvű, hosszan tartó,
Estbe nyúló csevegésbe!

Virág hívta asztalunkhoz,
Súgva szóltam útjainkhoz:
\'Ha e hölgy eljön hozzánk,
Derű lengi át a szobánk!\'

A műút most olyan üres!
Egy-két autó, az se sebes.
Az ebéd közben lassan kihűlt,
Fáradt Anyám nyugodni dűlt.

Két ember most egyedül van,
Becsapottnak érzem magam.