Hogy érzed magad barátom?
Érezted-e a hiányom?
Megkértél-e,hogy szeresselek?
Hogy mindig téged keresselek?

Hogy te legyél a gondolat,
te irányítsd tagjaimat,
érezzem illatodat,
megfessem mosolyodat.

Hogy látsz te engem?
Bolond kiskutyád lettem,
aki attól fél leszidják,
ha rosszul viselik rajongását.

Kezelnének engem Attila helyett,
Mert van bennem két ember egy helyett,
legalábbis valami, amit nem ismerek,
és megismerni is, talán, nem merek.

Látod? Hogy összementem,
kicsi és sebezhető lettem,
magamra miattad, láncinget húztam,
Hogy saját szívemet össze ne zúzzam.

Hálómat reménytelve kivetettem,
felhúzni, ha teli is, soha nem mertem,
éhen halok, tudom. De a hálóm
én bolond, a tengerben tudhatom.

Most is képekben, versben beszéltem,
Rá ne gyere, mit gondolok éppen,
rá ne jöjjek mit nem tudok még,
hmm... milyen mély a személyiség.