Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk otthonának kis háza.

Már szólnunk sem kell egymáshoz anélkül,
így is tudjuk a másiknak mire van szüksége,
néha már nincs is mit mondanunk, tudom végül,
csak szótlanul ülünk majd, de nekem így is megérte...