Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pogány Géza verse

Gyémántkertünk
Saját értékrendünkön mi eltöprengünk,
merre menjünk, ha már bele kezdtünk,
lázas testünk ölelkeztünk, nem figyeltünk,
mindent elvesztettünk míg itt hevertünk.

Amíg elszökhettünk, együtt eltűnhettünk,
lassan mindenkit elengedtünk, elvesztettünk.
Mertünk de mégse nyertünk hát útra keltünk,
szeretünk szívből, terveztünk ésszel s mentünk...

Egymásnak születtünk ezzel jogot szereztünk,
arra, hogy szeressünk, új életet teremtsünk.
Üres vászonra festünk, lelkünk gyémántkertünk,
s míg repülhettünk, nem szenvedtünk csak nevettünk.

Reggel szabadon ébredtünk, és néha tévedtünk,
olykor le telepedtünk itt ott, estünk - keltünk.
A másikat magasba emeltük mégis engedtük,
szabadnak szerelmünk, nézd hogy megöregedtünk.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére