Szonett 3.


Hajnal van, csicseregnek madarak,
szívem repdes béke-örömhírre,
olajág zöldül, tavasz lesz végre,
sötéten áttörnek Napsugarak.

Látni vélem kelő Urat, narancs,
s az éji hölgyet nyugodni térve
menni világunk másik részébe,
s egyre jobban emelkedik a Nap.

Meg kell ölelni a világomat,
gondolatban szerelmem hívogat,
enyém is e pazar gyönyörűség!

Aki nem látja a szépségeket,
s a Napot, ahogy felénk integet,
nem örvendi, a tavasz dicsőség.