JOLÁN!
Nem e név a legkülönösebb talán,
de ki e nevet viseli,
egészen jól áll neki.

Jolán, Jolánka, Joli, Jolika, Jolka, Jolcsi,
mindegy, hogy hogyan mondjuk ki,
e néhány betű olyan dallamosan búg,
mint mikor a templom harangja zúg.

A harang zúgása az emberek szívét megremegteti,
tekintetüket a magasba emeli.
Valami fontosról, valami nem mindennapiról mesél,
s hangját messzire viszi a szél.

Ezt érzem én is akkor, mikor kimondom, hogy Jolán,
s ez tiszteletet ébreszt bennem, a viselője iránt.
Bár aki viseli, csendes, halk szavú, törékeny \'jó leány\'
de ismerve őt, tudom, hogy erős, és óriás.

Nevéhez híven igazi \'jó leány\',
hitben, szeretetben élt egy életen át,
s számára a \'Jolán\',
egy hívó szó volt csupán.

Hívó szó, azoktól, akiket szeret,
akiknek ha tudná, bearanyozná az életet.
S ma, november 20.-án eljött az a pillanat,
hogy azt a JOLÁNT ünnepeljük, aki oly sok szeretetet ad.

Kívánjuk neked:
hogy továbbra is a neved jelentésének megfelelően élj,
és csak szépet és jót adjon neked az ég.
Lépteidet szerencse kísérje,
lábad nyomát a zöld fű selyme őrizze.
Nevedet súgja-zúgja az őszi szél,
tudja meg a világ, hogy ma ünnepre kél.
Neved beragyogja a kék eget,
és a nap ma csak rád süt, csak neked nevet.
S ha felnézel az égre, láthatod,
a felhők bodra éppen azt írja, mit gondolok:
Nagyon boldog névnapot kívánok!