Őszi vers Robinak

Ázik az aszfalt őszi esőben,
Károg a varjú, szürke az ég...
nadrágszárad jár az eszemben
rút pocsolyákban húzod-e még?

\'Hadd dagonyázzak vígan a sárban,
pukkadjon meg a nyárspolgár,
koszkarimával a nadrág alján
édes az élet, hagyjál már!\'

Ìgy van-e tényleg, víg ez az ének?
Vagy pedig ennyire mindegy már?
Mások a gondok, senki se ért meg,
századrangú a nadrágszár.

Èdes Mazsolám, ülj ide mellém,
sáros a Tökház kertje, tudom.
Kapd le magadról amíg felvarrom,
plédemet addig rádtakarom.