Vendégségben

Illedelmes vasárnapon
teát ittam vendégségben,
merengve a lucskos havon
ücsörögtem szép szerényen.

Egyszercsak egy nagyobbacska
rojtosfülű kandúrmacska
rámvillantja tüzes szemét,
alig állom tekintetét!

Következő pillanatban
- semmi cécó – ölbepattan,
nem kéri ki véleményem,
mit szólok most ehhez éppen.

Látszik, hogy a lételeme
a hím dominancia,
sötétbarna bolhaöve
merő elegancia!

Combjaimon jónéhányszor
gátlás nélkül körbetáncol,
búgó ének szól belőle,
ki sem térhetek előle.

\'Cirmos bundám ugye, puha?
Simítsál csak végig szépen!
Mint egy drága selyemruha!
úgy simul rád büszkeségem.

Ugye, milyen pompás vagyok?
Ugye, szépen dorombolok?
Láthatod, hogy velem aztán
tényleg minden oké!\'

S megcsapta az orromat
a klassz, férfias buké.