Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön le a földre,
Utat mutatva a jövőbe.
Áttörve a szürke ködön,
Reggelre már egy új hónap köszön.

Március, a tavaszt hozza el,
Árasztva el a földet, szívet melengető, langyos levegővel.
Reggel egy madár hintázik az ágon,
Csicseregve hirdeti, hogy zöldül a levél a fákon.
Induljon mindenki, ki a természetbe,
Ugyanis szükség van a tiszta levegőre,
Sok-sok oxigén kell a tüdőbe.

Április, a bolondok hónapja:
Piros színt fest az orrodra,
Repülni tanít a toronyból,
Indul a bakterház a vasútról.
Lám hol hideg, hol meleg,
Inkább esik, mint csepereg,
Széllel rázza a bodros felleget.

Május, a szerelem hónapja,
Áll egy fiú, s egy lány a templomba’,
Jegygyűrűt húznak egymás ujjára,
Uruk előtt elmondva, ez életük legboldogabb napja,
Soha egymást el nem hagyják, se jóba’, se rosszba’.

Június, suli vége itt van most.
Újra itt a szünidő,
Nyaraláshoz jó idő.
Indul már egy a jó buli,
Utcabálon csendül fel egy jó rocki,
Senkitől sem hallani, hogy ebből elég már neki.

Július, napfény, kék ég, hold és csillag,
Úgy bódít a virágillat,
Liliom, szegfű, rózsa,
Ilyen szín kavalkád nem volt még soha.
Utazni sokat, látni a világot
Számtalan élmény ideje van most.

Augusztus, szórja a nap, aranyló sugarát,
Ujjongva, bizsergetőn zsong a nyár,
Gyakran lehull egy csillag a sötét égen át.
Utolsó útjára indul egy kombájn,
Szőke búzatáblán még ide-oda járván.
Zsákba kerül a tengernyi búzaszem,
Tüzes kemencéből új kenyér illata terjed el.
Unottan ül egy érett barack az ágon,
S várja, hogy valaki egy jót beleharapjon.

Szeptember, jönnek már sorban az \'emberek\'.
Zsong az iskola udvara, de szól a csengő szó,
Egymás után vonul a terembe a sok kis nebuló.
Piros az arcuk, szemük tágra nyílt,
Tanító néni most mindenkit csendre int:
Elmondja, hogy mi lesz a feladat,
Mit kell csinálni az iskolában és mit nem szabad.
Beérik a sok gyümölcs a fákon és bokrokon,
Egres, alma, körte, szilva, dió és a som.
Rókagomba, tinóru és pöfeteg bújuk meg az avaron.

Október, szüretidő most jött el.
Kinn a lankás domboldalon,
Tarkállik a szüretelő sokadalom.
Óbor kerül a pohárba,
Badacsonyi kéknyelű fürt, a puttonyba.
Ezer színnel rajzolja az ősz az erdőt, a mezőt,
Rozsdabarnát, sárgát, vöröset és zöldet, mit lát, a csősz.

November, a fagyokat meghozza,
Olvad még nappal, de már jeges az éjszaka.
Végét járja az ősz, bár a téllel birkózik még.
Egyik nap borongós, esős, de a másik nap még szikrázó napsütés.
Meghal a természet, minden szomorú és szürke,
Bebújnak az állatok is a téli alvóhelyre.
Ember csak ki rácsodál a tájra,
Rohanó világában, néha meg-megállva.

December, az utolsó az évben,
Elhozza a legszebb ünnepeket az emberek életében.
Csengő szól, hó esik, itt a Mikulás,
Eljön a Karácsony este, és a várakozás,
Mert megszületett a kis Jézus, kezdődik az ajándékozás.
Békességet, szeretet, mit ad ez a hónap, ez az ünnepvárás.
Elbúcsúzik lassan, hisz szilveszter van, éjfélt üt az óra,
Robban a petárda, pukkan a pezsgő, s koccintunk az új évfordulóra.