Az idő szalad,
Az ember marad.
Több idő már nincs,
Ami megvan kincs.

Olyan ez az élet, mint a villám,
Ha lecsapok, senki sem figyel rám.
Életemben halálomat kértem,
Mely e órában eljött értem.

Eme kín az őrület határa,
Míg az ember nem talál magára.
Bár teste halott, de lelke élő,
A békeérzet az, mely feledő.

Halálom napján sokan siratnak,
A síromnál batátaim állnak.
Villámcsapás volt, mi végzett velem,
Így múlt hát el parányi életem.

Az élet múlik,
Nemzedék hullik.
Emberből lesz por,
De jön az újkor.