Árnyaink a múltból üldöznek minket,
bár próbáljuk feledni hibás döntéseinket.
Mégis minden nap visszaköszönnek ránk,
hibáink mely sokszor a mélybe ránt.

Döntések, tettek, hibák és kételyek,
megtévedt elménk bolyongva tévelyeg.
Vannak sorsdöntő pillanatok az életben,
vajon jól döntöttem, vagy tévedtem?

Észre sem vesszük az ilyen dolgokat,
csak mikor már emészt minket a gondolat.
Ha másképp lépek, másképp cselekszem...?
Válaszaimat én is ezekre kerestem.

Alternatív jövő, más utakon mehetnék,
de mi az amit ezért tehetnék?
Most elhagyom végleg árnyaim,
próbálgatom szabadon szárnyalni szárnyaim.

Felégetem az utat mögöttem,
és azt nézem mi van még előttem.
Utam egy jobb jövő felé mutat,
lelkembe engedem, befogadom az újat.

Budapest. 2004.04.12.