Foglalt helyem van a Mennyben

Szívemen a bánat,
Szívja a pipámat.
Elszáll a pillanat,
A lélek megmarad.

Előttem a Sátán;
Elrabol a hátán,
Lovaglok a vállán.
Vércsepp az állán.

Villám csap, az égen át,
Markában tart, egy vasvillát.
A Földön hallom pokoli kacaját,
Nevetve szúrja szívem át.

Vérben úszó szeme,
Lelkembe lát bele.
Az őrületbe kerget bele.
Nem tehetek semmit ellene!

Érzem minden elveszett;
Elvesztem az énemet.
Leszarom az éveket,
Elhagyom a létemet!

Leránt magával a mélybe,
Szánalommal néz szemembe.
Nem vagyok való a sötétbe!
Foglalt helyem van a Mennybe.

Mindig okkal gyilkoltam.
És azt is mindig meggyóntam.
Szívembe forrt már keresztem.
Testemet nyugodt szívvel eresztem.

És lásd, itt vagyok!
Körülöttem minden ég,
Mellettem egy férfi lángra kél,
S hamuját elrepíti a szél.

Várom, mit szab ki büntetésül.
Számára, csak egy vagyok a sok közül.
Mikor csontos keze fellendül,
Miden halandó megrendül.

Rám néz és fekete láng ég a szemében.
Üvöltöm: Foglalt helyem volt a Mennyben!
Örök száműzetésre ítél a semmiben,
Lelkem soha nem vándorolhat tovább az életben.