Első eszmélésem óta,
A te hangod hallom én,
Csendes, nyugodt, okos a szó,
Tiszta szívvel száll felém.


Mint viaszba írott betű,
Lelkemben ott ég a hang,
Hiába takarja tested
Hosszú évek óta hant.


Szívemben a szeretet még
Éppen olyan frissen él,
Mint mikor nagy tenyeredbe,
Kis kezemet tettem én.


Vezettél az élet útján
Türelemmel, gondosan,
Kimondatlanul éreztem,
Legjobb apám nekem van.


Bár nem adott neked isten
Hosszú, boldog éveket,
De lelkemben most is itt vagy,
És élhetsz KÉT életet.


Sopron, 2008. 05. 06.