Érezted már azt, hogy valakit szeretsz,
S azt, hogy a lélegzeted is eláll?
Mikor már a semmibe meredsz,
S a szíved hirtelen megáll?

Mikor oly szomorú vagy,
Hogy a könny arcodon csordogál?
Már minden erőd elhagy,
S a szád még is mosolyra áll?

Magával sodor a rohanó élet,
Telnek, múlnak hetek, hónapok.
S a megunt hétköznapokat éled,
Vannak benne jó és rossz napok?

Mikor a gondolataid máshol járnak,
De te engem meg nem bántanál.
S Téged dicsérő szavakkal bánnak,
Nekem is eddig örömet okoztál.

Mintha egész tested átfognám,
Érintésemet érezted-e már úgy?
S, hogy életedet örökre beragyoghatnám,
Érezted-e már szerelmem ugyanúgy?