Immár eljött szeptember elseje,
S megkezdődött az iskola esztendeje.
Van diák, ki nagyon várta e napot,
De olyan is van, aki csak sóhajtott nagyot.

Kisdiáknak minden szép, mi újdonság,
Nagy diáknak ez már csak folyamatosság.
Amíg az elsős az a b c -t tanulja,
A felsős már az agyát is szétunja.

A diák munkája nyomán gyűlnek az ötösök,
S arcán ott látszanak az örömök.
Néha becsúszik rosszabb jegy is,
De ez így természetes végül is.