(Egy újságírónő azt kérdezte a szocializmusban: \'Én nem értem, mi a közhaszna például az olyan kis munkának, mint az utcaseprés.\'
Ez a TV-ben hangzott el a képernyő előtt. Ledöbbentem.
A higiénián túl a következő\')

Az utcaseprő, ha jól seper,
Ragyog az utca képe!
Gyakran sétál rajt’ az ember,
Ott a gyomorgörcsnek vége!

A szép utcától felvidul,
S kivirul az arca!
Háborgó szíve elcsitul,
S már ügyét mosolyogja!

Ám, ha koszos, piszkos utcán
Vánszorog a lába,
Az nem oldja fel küzdelmeit,
S csak a bosszút látja!

Ha megveted az utcaseprőt,
A munkát hanyagolja!
Fekve borítja a lépcsőt,
Körülötte gyűl a szemét dombja!

Ettől dührohamos, hisztis leszel!
Otthon, közösségben! – S ha kirúgnak!
Bánatodban utcán koldulsz,
Úgy a családod se ismer!

Emiatt meg – fegyvert ragadsz,
Megölsz embertársat!
Vagy golyót röpítesz magadba,
Hogy örökre rád csukhassák
Az erős kriptazárat!

Becsüld meg az utcaseprőt!
Piszkunk ő tisztítja!
Munkájával hittérítőd,
Ki dühöd letompítja!

1993. október 13. Szerda.