Őszi szorongás

Itt vagy újra sokszínű sárga arcú ősz.
Rettegve várlak, hiszen ismét beköszönsz.
Szeled szel, búcsúzós dalt zengesz, - rezzenek.
Te vagy lelkemnek a féktelen döbbenet.

Miattad hervadnak rózsás, hű szerelmek.
Miattad fakulnak meg cifra élmények.
Meggyötörsz, - összetörsz tartalmas időket,
Eljötted elseper sok jeles emléket.

Miattad múlik a bimbózó érzület,
Miattad szürkülnek meg színes emlékek.
Irtasz, - pusztítod a szépreményű zöldet,
Vadul tékozolsz minden isteni szépet.
Csodállak te tarka ősz, de nem szeretlek.