Téli anapesztuszok

Maradék idejét, a jövő napokat szemerészi a tél:
Gebe húzza a rossz,zötyögő, alig vándoroló szekerét,
Hova lett az az egykori fess,aranyos, de szilaj paripa?
Vele hol van a régi legény,a vitéz,daliás katona?
Daliás katonák...meg a fess paripák...hol a múlt,ami szép?
Hol a rózsa, az orgona illata már?Hol a barna legény?
Hol a csók?csak az íze maradt, meg a szív,meg a barna lány -
A legény, s a leány, a világ, s a napok: igazán szomorú valahány!