Este, ha párnára lehajtom fejemet,
Próbálom, de nem tudom, becsukni szememet.
Az ébrenlét csalogat, folyton csak engemet,
Mert nem tudom megnyugtatni a szívemet.

Folyton magam előtt látom árnyékodat,
S örökké csak nyugtatgatom magamat.
Nem veheti el senki tőlem az álmomat,
Mert én híven követem, megszokott utamat.

Mondom, hogy ölelj, csókolj, szeress,
S életem útján ezután Te vezess.
Mutasd meg utam, mely Veled egész,
Bár az ösvény kitaposott, mégis oly nehéz.

Nem kell senkinek többé felelnünk,
Mikor vörös tűzzel lobog a szerelmünk.
S Te átkaroltál szorosan magadhoz húztál,
Oly gyönyörű volt az, mit fülembe súgtál.

Érzem szeretsz és sokat gondolsz rám,
Ezért cserébe én az életemet adnám.
Álmodozom, hogy szerelmünk valósággá válik,
Számomra most csak ez az, ami számít.