Szaladnak a felhők...
B.S. emlékére

Szaladnak a felhők,
Mint valami vad, loboncos kutyák -
Meg-megrázzák bundájukat:
Hideg eső szitál.
A földúton megyek
A közeli tanyáról,
Bár nem megyek oda,
Felém rohan egy vicsorgó,
Igazi kutya.
Lehajolok, negyedtéglányi
Kődarabot markolok,
Az eb nyüszítve hátrál,
Mert jól orron dobom!
Ez hát a múlt!
Vicsorgó szájjal,
A szeme vérben forog:
De akkor is, bármiképp
Szelíd jövőt akarok!
Teletömtem fejem,
Teletömték, mert hagytam -
Mint a kacsát, karácsony előtt
Anyám,
De hát mi rossz van abban?
Nagyranőtt máját megettük,
De az árvaság velem maradt -
Kihez forduljak, ugyan kihez?
A magány rámszakadt.
Személyiségem most már
Egy halom szénaboglya,
Egy kicsiny sárgarigó
A fészkét abból rakja!
Az úton poroszkálva,
Megnyugszom, visszanézek:
Lelkemben felcsendül
Egy szépséges szép ének.