Mint fűszálon eső cseppje,
Szivárvány ragyog szívembe,
Mert az Isten rám tekintett.

Nyugalmas otthonom rendje,
Lelkem lecsendesítette,
Mert az Isten megérintett.

Tudok mindennek örülni,
Apróságban kedvem lelni,
Mert az Isten rám nevetett.

Évek sorba jönnek, mennek,
Nagy gondok már nem gyötörnek,
Mert az Isten karjára vett.

Ha hirtelen vihar rogyaszt,
Vagy lassú elmúlás apaszt,
Isten rám kegyelmet áraszt.