Szádon most lakat,de szól hozzám szíved
Egy darabot hagy itt,ne vigyél mindent
Most tükörből vissza néz rám
Nem ismerem csak bámul némán
Most nincs arcán mosoly,a bohócnak
Most együtt sír forrásal,az örök síróval
Most nem játszik,most ő a báb
De a bábmester elment,a báb tovább vár
Most csak ablakon át nézi a pusztát
És egyre csak elnyomja a gyász a magány moraját
Míg te egy felhőn ülve nézed a nap nyugtát
Én addig lent álmodom,hogy még utoljára éj fekete hajad túrnám
Nem búcsúzom hisz majd megyek utánad fent kereslek s majd ott elmondom
Elmondom bohócnak arcára mosolyt te csaltál,elmondom szeretlek a legszebb módon