A múlt mindig a fejem fölött fog lebegni.
A naplemente illatára feléled mindaz, amit
Titkolni, feledni szerettem volna akkor is.
Nem számít! Te, ha csak egy emlék is,
Egy elérhetetlen álom, pillantásod vigasz,
Úgyis fény, nyugalom. élet vagy még
Akkor is, ha életem legnagyobb bánat,
Legelérhetetlenebb álmom, keresztem vagy,
Nem tudnám feledni pillantásod, hangod...
Te, olyan vagy, mint egy földre szállt
Angyal... egy életre kelt görög isten.
Hangod, mintha angyalok hada hárfázna,
Hajad, mint a tenger hullámának érintése,
Szemed... mint ahogyan egy ragadozó
Megbabonázza áldozatát... olyan vagy!
Szeretem, ahogy lélegzetet veszel,
Szeretem édes mosolyod csábítását.
Ennyi érzelem szorul gyenge szívembe,
És akkor eljön a hajnal, kinyitom
Szemem, és érkezik a kegyetlen
Reggel... Indulni kell! Fáj Téged
Szeretni, fáj mikor mellettem vagy,
Fáj, mert másé vagy, fáj, fáj, fáj,
Nagyon fáj, hogy... és még jobban fáj,
Hogy másnak... Őneki rendelt Téged az Ég!