A felhő és az egér.



Szomorkodik az idő, szürke felhő egyre jő,
Szél tereli ide - oda, mintha csak egy juhnyáj volna.

Lompos hasa majd földig ér, fölpislog rá a kisegér,
Hozzám készülsz szürke testvér? Otthonomba be ne jöjjél!

Egércsalád riadtan őrködik a kapuban,
Felhő mindjárt ide ér, jaj lesz nekünk, ha betér.

Amaz látja riadalmuk, szíve fájdul, szinte látjuk.
Könnypatak hagyja el szemét, nem rettentem föld egerét.

Hanem, hogy emlékezz reám, megitatlak szürke komám,
Mikor a nap éget, perzsel, eszedbe jussak ezerszer.