Nézem, hogyan futnak a percek másodperc lábakon,
az eltékozolt órák napokat visznek a hátukon,
Hallgatom az órát, számolom a perceket,
visszatekerném az időt, de nem lehet.
Ami elmúlt, tűnő emlék csupán,
a felejthetetlen nyár után,
amikor szerettél,
s nevettél,
rám.
Még talán
nem feledtél el,
s vidáman nevetnél fel,
ha visszatérne az, mi elveszett,
és visszahordanák az órák a perceket.
Újra látnám szemeid tükrét, mint korábban,
Abban a sosem feledett, ezerszer idézett órában.
Mi mára lefutott homokszem csupán a homokórában.