Éveket áldoztam magamból rád.
Melyben gyorsan teltek az évek,
S nem jöttem rá mi legfőbb erényed.
Sohasem érdekelt mit érzek.

Voltam szerelmes kamasz,
Ki hitte az élete mindig tavasz.
Voltam szívből szerető arád,
Ki élete fiatalságát áldozta reád.

Voltam barátokat eltűrő idegen,
Az étel sose várt hidegen.
Voltam boldogan várandós,
Ki tudta, hozzá kegyes a sors.

Voltam szűkölködő rengetegszer,
S ha több jutott,köszöntem ezerszer.
Adódott többlet,lehetőség,
Te eljátszottad,s jött ínség ismét.

Lettem én boldog anya,
Kinek életét újította kisfia.
De te mit se törődsz vele
Apa nélkül kell felnőnie.

lettem én folyton tűrő felesleg,
Ki nem sejtette ha szeretőd sereglett.
Magam ostobán hibáztattam,
Azt hittem ez mind miattam van.

Építettem házam két kezemmel,
Mikor kész lett,s hogy mit értem el,
Most már szabadulnék tőle,
S nem lennék röghöz kötve.

Lettem becsapott feleség,gyűlölködő,
Sorsomon,életemen oly sokat tűnődő.
Értettem mit addig elvetettem,
Férjem igazából sosem szerettem.

Nem hittem neked,se magamnak,
De helyet adtam újabb magvadnak,
Reméltem jóra fordul minden,
De tragédia történt hirtelen.

Nem voltál mellettem,támogatóan,
Szemed hidegen átnézett rajtam.
Maradtam egyedül fene nagy kínokkal,
Míg te dorbézoltál kinn a farkasokkal.

Átvertél,becsaptál,semmibe néztél,
Te ilyen vagy,erre nem készültél.
Hideg lettem én is,örülök ha nem vagy,
Lelki erőt nekem,drága gyermekem ad.

Nem leszek temiattad többé rabságba,
Megértem végre a szabadságra.
Kár hogy eddig nem nyílt fel szemem,
Jellemem szilárd,magamnak köszönhetem.