Alacsony s tettre képtelen
Ez jellemem,vívódik szüntelen.
Önmagammal vagy a világgal.
Sorsom összevetném egy nyíló virággal.
Szerelemre éhes,szerelemre keltett,
Sohasem éltem meg ezt az érzelmet.
Hogy fogalmaztam meg?
Mi késztetett erre?
Vagy ellene állok én talpig fegyverbe?
Morcosan,harcomon fölülkerekedve
Mint konok vitéz-már feje vesztve
Szívem tiszta,vagy mégis tisztátalan?
Mi a terved velem mond meg!
Ne kínozz hát engem,törpét,
Előhozom magamból ördögnek dögét.
Ki trónra vágyott,de csak domb a jussa,
Harcba,dacba fúlva,
Hevert lomha porba.
Isten!
Szívem nyitva,de nincs ki ahhoz
Szerelmesen szólna.
Gondolatom,tervem kudarcba fulladva.
A törpe sosem nő fel.
Hányinger gyötör magam utálatától,
Szánalmas kis patkány,aki szerelemre nem,
megvetésre született.