Mennyi a szépség és erő,
vonzó, mint a nő:
fölbukkanó, mint
a közelség szele ;
lágy érintéssel
arcodon muzsikál
ő : az a rég várt hiány!
\'Szeresd a virágot,
Ne törd le hiába,
Ne dobd könnyelműen
Az út porába!\'
Mennyi letépett,
eldobott hever mégis,
még tövisei sem védik,
s ha víz éri, talán túléli...
s gyökereit lassan eléri
a szél hozta porszem;
hogy szemét világra nyithassa,
s szájába életet fújva ;
tovább vigye életét...
\'A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.\'
Te is mint minden ember
ki a szó mögött lelket lel,
adsz még többet, még többet...
hogy benne magadra lelj!