Édesanyám Életművész!
Fennkölt Lélek! Szép Csoda!
Rossz anyagból embert formált,
Óh, de jó, hogy ezt így bírta.

A szülés után más dobott volna,
Ő meg kiállt értem!
Míg, hol létemről folyt a vita,
Haza cipelt engem.

Mesélt nekünk Grimm –meséket,
Ha feljött a hold éjjel!
Ágyunkhoz ült – és szívem
Mesehősnek képzelt!

(Óh, azóta is alig várom,
Hogy hozzám jönnek lányok,
Ha bajba futnak, én vívok értük,
Scaevolává válok!)

Ha megműtöttek, bejárt hozzám!
Utazgatott sokat!
Szeretettel nézett énrám,
És sütit hozott, finomat.

Az orvosoknál kopogtatott,
Hárítsák el ezt a bajt!
Mire felnő, e betegségért
Ne ismerje a Kudarc!

Ha lázas voltam, priznicbe tett,
Rohant óvodából haza!
Beszedette a gyógyszereket,
S ment a gyermekekhez vissza!

Tanult velem éveken át!
(Mosott, főzött, vasalt!)
Kikérdezte leckéimet,
Nem volt felénk hanyag!

Óvó szeme ott volt velem,
Ha társaságba jártam!
Együttérző tekintetét
Könnyeim közt láttam!

Ha dolgozóban probléma volt,
Rögtön utána nézett!
S ahol tudott segíteni,
Biztos volt, hogy lépett!

A családjáért él az Anyám!
Ezért hajtja magát!
Csak azért szorong, hogy
Részemről már nem ölel unokát!

1992. augusztus 31. hétfő