Semmi sem örök, csak a nő,
iránta vágyam egyre nő.
Minden elmúlik, csak ő nem,
örökké csábít a nőnem.

Lám, ami létezik, változik,
alighogy érkezik, távozik.
Csak a nő örök, érzem én,
nőm iránt nő a szenvedély.

A vágyam felhevít, lelkesít,
minő nő az ki elveszít?
De ezt még én sem akarnám,
nő melletti lét a karmám.

Egyszer, ha testem elhagyom,
nő az utolsó sóhajom...
Ettől a szívem megdobban,
s felkelek feltámadottan!

De ha van mennyben női nem,
nyugodtan lehunyom szemem.
A lelkem égbe felmenő...,
vár reám mennyei istennő.

Ez ám a gyönyörű nirvána,
egy örök, angyali nő ágya!
Létezni csillagok körén,
Örökkön-örökké, nő ölén...

Álmomból mégis felébredek,
de jó, hogy itt vagyok veled!
Remegve fogom meg kezed,
imámba foglalom neved...!

Debrecen, 2008. 09. 17.