Neked adom a hajnal sugarát,
s a felfénylő rózsafelleget.
Az éj emlékét, álmok halk szavát,
én így vallok szerelmet neked.

Tiéd a csend, mely lelkem tölti el,
e zöld sziget, hol mély az óceán.
Én nem cserélnék soha senkivel,
ha ott örökkön te várnál reám!

Neked adom szívdobbanásaim,
összes titkom megosztom veled.
Az életem, ifjonti álmaim,
mindent-mindent átadok neked!

Könnyeimet, mely eláztatta párnám,
sok magányos, fájó éjjelen.
Neked adom, forró csókod várván,
csak ajkad nyújtsd szomjazón nekem!

Neked adom én az életem,
ennél többet már nem adhatok.
Szeress nagyon, szép szerelmesem,
mert nélküled én halott vagyok!

Debrecen, 2008. november 6.