Mit csinál egy költő, mikor verseket ír?
Hogyan mozdul vajon, tolla alatt papír?
Testvér-e a gondoloat s a sor amit leír?
Sokszor koptatja-e ujját a használt radír?

Gondolkozik-e, hogy milyen rímet írjon?
Szókincsét szétszórja, szerte a papíron,
Tintaszabályozás a félfamentes síkon,
mint a lélegzet, úgy jön a sor folyton.

De aki alkot, művel, távol áll ez attól,
A földnek fizikáját engeded magadtól,
Fönn a szent magasban, godolattal repülsz,
S ha úgy tartja kedved, egy felhőre leülsz.

Átöleled a Napot, csókot adsz a szélnek,
Alkothatsz, szabad vagy, öröm ez a szívnek,
Nincsenek határok, kezedben a minden,
De hiszen most alkottam! Áldjon meg az Isten.