Mikor a kezem
Mikor a kezem két kezedbe ér,
Tenyeredben újra éled a remény.
Végtelen nyugalmad eláraszt engem,
hogyha óvó karjaidban fekszem.
Nem félem az éjszaka rám törő szörnyeket,
Hogyha meleg testeden pihenhetek.
Kérlelem a napot, ma ne keljen fel,
ne ragyogjon, hisz éppen most alszol el.
Tenyeredben újra éled a remény.
Végtelen nyugalmad eláraszt engem,
hogyha óvó karjaidban fekszem.
Nem félem az éjszaka rám törő szörnyeket,
Hogyha meleg testeden pihenhetek.
Kérlelem a napot, ma ne keljen fel,
ne ragyogjon, hisz éppen most alszol el.
