Kedves mesterem!
Válaszolok most kérdésedre, bár restellem,
Hogy csak most teszem.
Hová lett eszem?
A nagy kérdés: \'Ej mi a kő\' mely foglakoztat,
Amit kedves versed első sora is hangoztat.
Csak azt nem értem – Remélem sértésnek nem veszed –
E kérdést fel e műben, miért pont egy tyúknak teszed?
Bár művedben próbálod keresni a választ.
Kérlek, zseniális elméd ily alantas dologgal ne fáraszd,
De azért megerősítelek hitedben,
Igen, a \'Kő\' akár a szobában is lakhat oda bent.
Igaz a parkettát, szőnyeget űberolni nem képes,
De ez már mellékes.
Tehát a tudományos válaszom, mely egyben vélemény:
A kő érdekes színes hideg valami, ami mellesleg kemény.
S most hogy ily ügyesen megálltam a helyem,
Egy kérdést én is föltennék mely gyötri a fejem.
A soraid közt ez áll: \'Ezután is jó légy, Morzsa,\'
Olvastam s a számból kihullt a karalábé torzsa.
Nem hiszem, hogy én vagyok buta.
De az a szerencsétlen Morzsa, most légy vagy kutya?