Te csak állsz és nézed, ahogy meghalok
Ház számodra ennyi vagyok?
Hogy tudsz ennyire közömbös maradni,
Vagy csak így próbálsz feledni?

Hogy tudsz csak így elmenni mellettem
Veled több lehettem,
Azt hiszem értem,
Csak veled éltem.

Belül égek,
Kívül zuhanok a mélybe,
Csak rád várok,
A célom mégis az árok.

Az árok,
Mely előtt állok,
Mely előtt álltunk,
Mely előtt mindig elfutottunk.

Egy üres, mély szakadék,
Nekem mégis a legnagyobb ajándék,
Mert veled találtam,
Mert veled ástam.

Mert amikor ott vagyunk
Együtt szállunk,
Míg csak bírunk,
Míg nem zuhanunk...
Zuhanunk és meghalunk...