Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Szabó Imre verse

Beküldve: 2024.04.04.
Ennyien olvasták eddig: 744
133 
Füstbeszállt életek
Szöges dróton innen és túl
Ki van fent és ki van alul?
Ver a szívem, majd megvadul
Bensőmben vak háború dúl.

A múlt kapujában tétován állok
Nem is tudom..., mire várok?
Belépek, rám tőrnek a régi képek
Az át nem élt fájó emlékek...

Embereket látni a sárgult képen
Emberek, kik élhettek volna szépen
Kabátjukra sárga csillag kerül
Arcukon dermedt fájdalom ül!

Bőrükbe égetett szám a nevük
Egy marék szalma a fekhelyük
Ételük:” leves”, egy falat kenyér
Mindennap új harc az életért!

Nincstelen, kincstelen pőre áradat
Értetlen, néma, baljós kábulat
Segítségért kiáltó riadt szemek,
Egymást szorító, remegő kezek.

Hol van már a vidám gyermekkor?
Kényszermunkára ösztökél az ostor
Hol van a család, hol a szerelem?
Nincs számukra hely, s kegyelem!

Hosszú sorokban csoszogó tömegek
Gyengék, nők, öregek és gyerekek
Megannyi emberi roncs és tetem
Megannyi fájdalom és gyötrelem

A Sötétség földjén járnak ők
Bűnük, hogy ismerik a Teremtőt
Hallani milliók dermesztő sikolyát
Az emberi lét csúfolja meg önmagát!

Sóhajt a föld és nyeli a vért
Magához ölelve tengernyi gyermekét
Kiknek életet adott hajdanán
S most visszakapja őket idejekorán

Egymásra dobált holttestek
Sötétszürke, bűzlő füstfellegek
Látni a gyilkos eszme tébolyult mosolyát
S érezni az égő emberi hús szagát...

Ez egy egészen égő áldozat
Megváltás ez vagy kárhozat?
Közelről köszönt e népre az elmúlás
Irigységből előbújó árulás

Vörösen tomboló lángok árja
Az ártatlanokat lesi, várja
Mohóságát semmi sem csillapítja
Izzó nyelvével az eget nyaldossa

Fülünkbe kiált a múlt, és feltépi sebeit!
Hány síró anya ölhette meg kisdedjeit?
Inkább ők, mint hogy kutya tépje szét
S hány ember adta fel a reményt?

Miért születik meg az, ki öl?
Miért ölelik meg azt, ki gyűlöl?
Miért öl anyát, kit anya szült?
Kinek mellén „kereszt” feszül?

Visszatérni a jelenbe érdemes,
Mert a múlt szörnye ébredez
Kiálts az égre! Kiálts a mélybe!
Ne bújj a közöny köpenyébe!

Rántsd le a leplet e gyalázatról!
Emlékezz meg a milliónyi áldozatról!
S ne engedd újra felnőni a gonoszt!
Állítsd a Bíró elé a Gyilkost!

Arcukra a feledés homálya ült
Tetemükre feketeföld került
Szöges dróton innen és túl
Ki van fent és ki van alul?

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére