Drága szentem, én lelkem,
Lejjebb vették a fényedet,
Fényed fázik, fáradt fejed ázik,
Hiány gyötri a lelkedet.

Szárnyaszegett sas madár vagy,
Repülnél, de nem lehet,
A bárányos felhők fölé,
Fényes lelked nem mehet.

Társad vár rád türelmesen,
Megmutatja a fényeket,
Kinyílik a tiltott ajtó,
Megleled a lényeged.

Minden életben újra látod,
Csukott szemmel felismered,
Belső tűz, mi ilyenkor átjár,
Ő a tiéd, beismered.

Ha két lélek egymásnak van,
Bármilyen akadály jöhet,
Nem ismernek lehetetlent,
Megmozgatnak minden követ.

Hogy együtt lehessenek,
Egymásban elmerülhessenek,
Kezdődjön a lágy tánc és ünneplés,
Titkos ágyakon édes csók és érintés.

Ne feledd, mi olyat tudunk, amit más nem,
Akkor is együtt vagyunk, amikor nem,
Lelkünk ide-oda járkál,
Megjelensz éjjel az ágyamnál.