Nem látom az égen a holdat, s a csillagot,
csak ágyam felett a félhold mosolyog.
Egedül vagyok és rád gondolok,
vajon a napom most rád ragyog?

Úgy éreztem újból elveszítelek,
s kavarogtak bennem az emlékek.
De van egy szikra, mely éltet,
hogy tovább élvezhetem veled a létet.

A szívem - tudom - csak érted zakatol,
mert érzem hogy szeretsz, valahol.
Hálás vagyok azért, mit tőled kaptam én,
nincs ilyen boldog pár még egy a Föld tekén.

Többször próbáltuk egymást elfelejteni,
De vigyázz, szerelmünk nem rajz,
mit a lapról radírral ki lehet törölni.
Mi tudjuk mi az, igazán szeretni.