Jártam ott, hol minden csodás
és jártam a pokol legmélyén.
Hiába minden vágyakozás,
mert úgy érzem, hogy a legvégén
oda jutok ahol a part szakad,
hol a féktelen idő egyre szalad.

Éreztem, néha fontos vagyok.
Szerettem ahogy viszontszerettek.
Nem várnak most a tárt karok,de
ha eltűnök és ti majd kerestek,
ott vagyok ahol a part szakad,
hol aki fontos, mindig az marad.