Óh Istenem, ha egyszer foghatnám azt a kezet,
Ha egyszer a szemeimbe néznének azok a szemek,
Ha vele élhetnék túl százezer telet,
Ha egyszer csak nekem mondaná, hogy szeret,
Óh Istenem, mondd mért nem lehet?
Mért van, hogy lassan már szeretni sem merek,
Hogy minden nap szomorúan ébredek,
S hogy szívem hevesebben ver, ha rá nézek?
Óh Istenem, tényleg ilyen sok, amit remélek,
Hisz az élettől csak egy kis boldogságot kérek,
S hogy nem jön le soha, csak attól félek.